talán érdemes lenne ezen is elgondolkozni.............. végre

Úgy tűnik, a Fehér Ház a Karácsonyfát, "Ünnepi Fá"-nak nevezte, ebben
az évben első alkalommal, amely tény arra késztette a CBS
műsorvezetőjét,

Ben Steint, hogy az alábbiakat írja meg - melyeket szeretnék
megosztani veletek. Úgy gondolom, ezek a gondolatok ugyanúgy
érvényesek sok országra, mint Amerikára.
Az alábbiakat Ben Stein írta és olvasta fel a CBS rádió vasárnapi
kommentárjában.
Bevallom:
Zsidó vagyok és minden egyes ősöm is zsidó volt. És engem nem zavar
egy csöppet sem, ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított,
feldíszített fákat Karácsonyfának nevezik.
Nem érzem magam fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék különböztetve.
Ezek a fák azok, amik: Karácsonyfák.
S egyáltalán nem zavar, amikor az emberek 'Boldog Karácsony'-t
kívánnak nekem. Nem gondolom, hogy megaláznának, vagy gettóba
akarnának csukni.
A tény az, hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy
mi mindannyian testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt
a boldog időszakát.
S egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászol-jelenet van felállítva
az egyik forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz,
Malibu-ban.
Ha az emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van
számomra, mint a Menorah néhány száz yardnyira arrébb.
Nem szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok és ugyanúgy nem
gondolom, hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert
keresztények.
Gondolom, az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások
időszakaiba. Fogalmam sincs, honnét származik az ötlet, miután Amerika
kifejezetten ateista ország.
Nem található az Alkotmányban és nem szeretem, ha le akarják nyomatni
a torkomon.
Vagy akár kifejezhetem másképp is: honnét jött az ötlet, miszerint
imádnunk kell a hírességeket, de tilos Istent imádnunk?
Lehet, hogy ez is annak a jele, hogy öregszem. Viszont vagyunk egy
csomóan, akik elgondolkodnak azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s
hova lett az az Amerika, amit mi ismertünk.
Annak fényében, hogy mennyi viccet küldünk egymásnak, hogy
megnevettessen, ez egy kissé különböző:Ez nem szándékozik viccnek
lenni; ez nem vidám, ez elgondolkodtat.
Billy Graham (a prédikátor) lányát interjúvolták az Early Show-n és
Jane Clayson (a riporter) ezt kérdezte: 'Hogyan lehetséges, hogy Isten
engedte, hogy ilyesmi (Katrina hurrikán) megtörténjék?'
Anne Graham egy rendkívül mélységes és éles elmélyű választ adott.
Azt mondta, 'Úgy hiszem, Isten mélyen elszomorodott emiatt, ahogy mi
is, de évek óta mondjuk Istennek, hogy takarodjék ki az iskoláinkból,
takarodjék ki a kormányzatunkból és takarodjék ki az életünkből.
S mivel, úgy vélem, Ő egy igazi Úriember, végül csendben kihátrált.
Hogyan várhatjuk el Istentől, hogy áldását adja ránk és védelmezzen
minket, ha mi azt követeljük Tőle, hogy hagyjon minket békén?'
A legutóbbi események fényében.. terrorista támadások, iskolai
lövöldözések, stb. én úgy gondolom, ez akkor kezdődött, amikor
Madelaine Murray O'Hare (megölték, tetemét néhány éve találták meg)
arról panaszkodott, hogy nem akart imádkozást az iskoláinkban, és mi
azt mondtuk, rendben van. Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem
olvassuk a Bibliát az iskolában.
A Biblia mondja: ne ölj; ne lopj és szeresd felebarátodat, mint
tenmagad. És mi azt mondtuk, rendben van.
Aztán Dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenyítsük gyerekeinket, amikor
csintalankodnak, mert kicsiny személyiségük eltorzul és meglehet, hogy
megrongáljuk önbecsülésüket
(Dr. Spock fia öngyilkos lett). Azt mondtuk, egy szakember kell, hogy
tudja, miről beszél. És mi azt mondtuk, rendben van.
Mostan meg azt kérdezzük magunktól, miért van az, hogy a gyerekeknek
nincs lelkiismeretük, hogy miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz,
és miért nem zavarja őket, ha ölnek idegeneket, osztálytársaikat és
saját magukat.
Valószínű, ha hosszan és elég keményen elgondolkodunk ezeken, lehet,
hogy végül is rájönnénk. Úgy vélem, nagy része van ebben, annak, hogy
'AZT ARATJUK, AMIT ELVETÜNK'.
Vicces, milyen egyszerű az embereknek megvetniük Istent aztán
csodálkozni azon, miért halad a világ a pokolba.
Vicces, mennyire elhisszük, amit az újságok mondanak, de
megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.
Elgondolkodtató, hogy email-en küldünk 'vicceket', amelyek aztán
futótűzként terjednek, de, ha üzeneteket kezdünk küldeni, amelyek az
Úrra vonatkoznak,
az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt megosztják azokat.
Elgondolkodtató az is, hogy fajtalan, durva, vulgáris és obszcén
cikkek mennek át szabadon a világhálón, de nyilvános vita Istenről
tilos az iskolákban és a munkahelyeken.
Tetszenek már nevetni?
Vicces, mikor ezt az üzenetet továbbítod, nem küldöd sokaknak a
címlistádon, mert nem vagy biztos, miben hisznek, vagy éppenséggel mit
gondolnak rólad, hogy ilyesmit küldesz.
Ugyancsak vicces, hogy jobban aggódunk amiatt, amit mások gondolnak
rólunk, mint amiatt, hogy Isten mit gondol rólunk.
Küldd tovább, ha úgy gondolod, van értelme mindennek.
Ha nem, csak dobd el... senki nem fogja tudni, hogy így tettél.
De, ha kidobod ezt a kis elmefuttatást, ne dűlj hátra a székedben és
panaszkodjál arról, milyen rosszul alakul a világ.
Megbecsüléssel, Őszintén és tisztelettel,
Ben Stein

Nem dobtam ki ezt a kis elmefuttatást, hátradőltem a székemben, hátha job lesz ettől a levéltől a világ. Annak ellenére, hoy nem olvastam csak a levél végét.

Advertisement

Share This Story

Get our newsletter